Itthon

Hazaértünk! Tegnap éjjel szállt le a gépünk Bukarestben. Azt még mindig nem látom, hogy mikor fogok én egy olyan igazi hosszút aludni, hisz rengeteg dolgunk maradt. Be kell pótolni az egyhetes csavargást a suliból és a CanSat-tet ezentúl  se fogjuk a ruhásszekrény mélyén tartani. Egy halom írnivalónk van, elő kell készíteni a bemutatót arról, hogy milyen szép és jó volt minden, újságok is érdeklődtek már a versenyről, s emellett persze terveink is vannak a kis műholdunkkal.
Az egyik ötletünk az, hogy az iskolába szereljük fel a szerkezetet, mivel mérni innen a földről is tud, nem kell neki föltétlenül elrepülni. Így a mikósok mind láthatnák, s van esély rá, hogy tényleg más is kedvet kapjon a dologhoz.
Új szenzorokat bármikor fölszerelhetünk a CanSat-re, s - mint a teszteléskor - sárkánnyal tudnánk a levegőbe juttatni. Tehát: ha valaki úgy gondolja, hogy légkörfizikai méréseket szeretne végezni, s ehhez kéne neki a mi kis kütyünk, akkor a bolyaicansat@gmail.com e-mail címen nyugodtan megkereshet.
A blogra ezentúl ritkábban fogunk írni (hacsak nem érdekel valakit a félévi dolgozataink feletti sok-sok hiszti), de azért igyekszünk. Még adós vagyok pár fotóval és a mérési eredményeinkkel. Hamarosan meglesz!
A norvégiai verseny után egész ragyogósnak érzem magam. Hihetetlenül feltöltöltött az ottlét, jó volt megismerni ezeket a nagyon vagány embereket és átmenni egy kólásdobozba is beleférő kis műholdszerű szerkezet fellövéséhez szükséges minden megpróbáltatáson és kalandon. Talán jövőre is...