Az ígéret szép, ha...

Na igen, a "hamarosan" az viszonylagos fogalom. Sajnálom, ha valakit nagyon-nagyon türelmetlenné tettünk! Mostanra sikerült csak ismét megszokni, hogy iskolások vagyunk. Mert arra bizony fel kell készülni, ha az ember egy ilyen projektbe belevág, hogy a visszaérkezés az kegyetlen lesz. Könnyen megeshet, hogy rögtön az első vagy második napon felmérnek abból az anyagból, amiről hiányoztál, az meg majdhogynem garantált, hogy matekórán egy pár napig abból áll minden tevékenységed, hogy ülsz, és igyekszel legalább értelmesen pislogni... Nyilván ilyen élmények után azon a pár rossz jegyen már csak nevettünk.
A CanSat-es tevékenységünk nagyjából köszönőlevél-írásban merült ki. Elmentünk a Háromszéki Diáknapokra is bemutatót tartani. Június elsejére pedig egy olyat tervezünk, hogy sárkánnyal vagy kvadrokopterrel a zégbe ügyeskedjük a CanSat-et, s itt is méricskélünk. Ha már tudjuk, hogy hol és mikor, akkor természetesen elárulom.
Gellért megígérte, hogy az összes képünket feltölti egy internetes tárhelyre, tehát majd mindenkinek elérhető lesz. És most már tényleg hamarosan!
Addig is egyetlenegy fotó:

Ezt a modern művészeti alkotást Oslóban, a központi vasútállomás épülete előtt szúrtuk ki. 

Őszintén? Fogalmunk sincs róla, hogy mit ábrázol. Ezért döntöttönk úgy, hogy versenyt hirdetünk! Várjuk a hozzászólásokat, a nyertes az, aki a legkreatívabb ötlettel áll elő. Én meg Andi is benevezünk: Andi szerint születőfélben lévő pillangó, szerintem elefánt vagy fóka (a gömböcskék az ormány vagy a labdák, amelyeket Fóki az orrán egyensúlyoz). A zsűri a Bolyai csapat négy tagjából, illetve Pető Mária fizikatanárnőből áll, a fődíj egy tábla Milka csoki, ha a nyertes hajandó érte jönni a Mikóba. :)